A módszertan

SB-EM1500 –  

a Zemen-iskola neoklasszicizmusa

Tapasztalatok és a legújabb ismeretek –

egyetlen kódexbe foglalva

Ez a könyv egy forradalmi időszakban íródott. Akkor, amikor többen elfordultak Zemen Jánostól, mert az egyre modernebb, adatalapú edzésmódszertanok népszerűvé válásával a Mester iskoláját elavultnak látták. Készült egy könyv, amely azt hivatott megmutatni, hogy a Zemen-iskola igenis méltó helynek örvendhet a mai modern metodikák körében. Egy nagymúltú iskola neoklasszikus formája ez, amely a modern korban is képes lehet bajnokokat kinevelni.

Meggyőződtem arról, hogy ehhez a helyfoglaláshoz három nagy feladatot kell, hogy a Zemen-iskola kiálljon. Örömmel jelenthetem, hogy e három próbát a módszertan kiállta; a neoklasszikus forradalom sikerrel ment végbe.

1. kodifikáció

2. tartalmi modernizáció a keretek és az alapelvek megtartásával

3. bizonyítás a gyakorlatban

Célkitűzés

Amennyire sokoldalú futási készségre van szükség a középtáv minél eredményesebben történő teljesítésére, legalább ennyire sokoldalúan és összehangoltan, egy jól megkomponált edzésterv elkészítését várnak el egy edzőtől. Ez a módszertan azonban nem kizárólag az edzéstervről szól: Középpontjába a sportoló és saját döntései állnak, noha az edzőnek és a többi szakembernek is nagy szerep jut. Járulékosan, de annál nagyobb szerepben jelenik meg például a preventív gondolkodás vagy a regeneráció fontossága. A sportsiker elérése messze túlmutat az edzéseken való minimális kötelező elvégzésén.

Az edzésmódszertan fő részei

  1. Alapelvek
  2. A siker három kulcsa
  3. Periodizáció
  4. Edzés- és versenyszerkezet
  5. Edzésterhelés, edzési hatás és edzettség
  6. Edzés- és versenyosztályozás
  7. Edzés- és versenyteljesítés
  8. Edzéstervezés
  9. Edzésvezetés
  10. Prevenció és rehabilitáció
  11. Regeneráció

Alapelvek

Érzésre futás

A versenyszerű edzések kivételével mindent erőbedobásra kell teljesíteni, objektív kontroll mellett.

Modernitás

Az edzésmódszertannak szilárd keretei és alapelvei vannak. Ami viszont a keretek között van, abba be kell emelni a legújabb technikai és módszertani megoldásokat.

Tisztesség

Pontosan úgy kell teljesíteni, ahogyan azt az edző elvárja.

Kölcsönös bizalom

Az edző és a sportoló úgy tekint egymásra, mintha mindketten becsületesen és tisztességesen járnának el.

Fokozatosság

Minden átmenetet, átállást vagy váltást lépcsőzetes módon kell megvalósítani.

Alázatosság

Minden edzést, versenyt, illetve az edzőtársakat, versenytársakat, edzőket, valamint az alkalmazott edzésmódszertant minden helyzetben fel kell becsülni.

Szuperkompenzáció

Minden nehezebb munkához kapcsolódik egy regenerációs célú felkönnyítés annak érdekében, hogy az edzettség a leggyorsabb ütemben javuljon.

Emberségesség

Az edző a közös munka során figyelemmel kíséri a sportoló emberi oldalát és életkörülményeit.

Keresztedzés

Valamennyi edzéstípust – prevenciós vagy rehabilitációs okból – időnként a futó mozgástól eltérő módon kell teljesíteni.

Fegyelmezettség

A sportoló állandó önmérsékletet gyakorol annak érdekében, hogy az edzői utasításoknak és az alapelveknek megfelelően teljesítsen.

Edzői nézetem

Az edző mutatja meg a módszertan alkalmazásának mikéntjét a gyakorlatban, a sportolói teljesítést pedig nyomon követi és értékeli. Tanítványával legjobb tudása szerint együttműködik

Ahhoz, hogy a sportoló az edzésmunkát mondhatni "betanulhassa", különösen elinduláskor szüksége van egy hozzáértő, külső szemlélőre. Az edző rászabja a sportoló személyére a megfelelő edzéstervet, és alapvetően ő maga dönt e terv esetleges módosításáról is. Emellett edzésnaplót vezet vagy a sportoló által vezetett edzésnapló alapján értékel és prognosztizál a jövőre nézve.

Nem várható el azonban az edzőtől, hogy mindenhez értsen. Ezalatt a sportoló egészségét befolyásoló tényezőket, a táplálkozást, a regenerációt és más hasonlót értek. Ezekkel a sportoló jártas szakemberrel, saját felelősségére foglalkozik. Az edző dolga az edzések és a versenyek kapcsán felmerülő összes feladatkör ellátása. Ma már ez a generálspecialista személy – a XX. századdal szemben – nem az edző, hanem a sportoló, aki saját maga felelős a neki szükséges, az edző szakértelmi körébe nem tartozó területeket menedzselni.