2003-ban születtem oxigénhiányosan. Sokáig kerestem a helyemet abban, amivel kibontakozhatok és meghaladhatom az álmaimat. Kis csendes, visszahúzódó fiúka voltam, aki kereste a barátait és a jövőjét. Nyolc éves koromban kezdtem el sportolni kosárlabdázással, majd kilenc évesen beleszerettem a futásba is. Emellett nyolc éven át néptáncoltam. Tizenkét éves koromtól fogva elkötelezetten futok, tizennégy évesen pedig megkezdtem a középtávfutó-specifikus edzésmunkát Zemen János mesteredző irányítása alatt.

Vidéki anyaegyesületemben, a Váci Reménységben megtanultam, hogy az atlétika bár egyéni sport, a közös fejlődéshez, valamint a sportélet fellendítéséhez elengedhetetlen a szolidaritás és az önzetlenség az egyéni érdekek mellett. Az edzések mellett sokszor mi magunk vettünk részt a pálya rendben tartásában, a takaírásban vagy a helyi versenyek lebonyolításában – emlékszem, hogy például én voltam a gereblyés fiú a salakon.

Első korosztályos magyar bajnoki címemet tizenhat évesen szereztem 1500 méteres síkfutásban és ugyanebben a korban ölthettem magamra először a nemzeti válogatotti mezt is. Az EA U18 Európa-bajnokságra bár teljesítettem a kvalifikációs szintet tizenhét esztendősen, az új koronavírus-pandémia miatt a kontinensviadal elmaradt. Ekkor már az Újpesti Torna Egylet tagjaként folytattam a sportpályafutásomat. Tizennyolc éves koromban az EA U20 Európa-, majd tizenkilenc évesen a WA U20 Világbajnokságon állhattam rajthoz.

A klubban előszeretettel vettem részt a saját szervezésű események lebonyolításában önkéntesként, így közelebb kerültem az utánpótlás-bázishoz is. Ekkortájt kezdtem el a mesteredzőmnek is segíteni az edzéstartáson kívüli adminisztratív és operatív feladatok ellátásában, így még közelebbről és egy teljesen új megvilágításból tekinthettem meg egy sportklub belső működését, valamint az edzői munka viszontagságait.

Az érettségi, majd az egyetem első éveinek terhei miatt 2023 és 2025 eleje között egy hosszabb mélyrepülésen estem át, majd huszonkét évesen újból kvalifikáltam egy kontinensviadalra, az EA U23 Eupa-bajnokságra.  Ekkor  váltam először magyar bajnokká a felnőttek között is, ugyancsak 1500 méteres síkfutásban. Ugyanebben az évben kezdtem el önkéntes, illetve megbízásos versenybíróként is asszisztálni atlétika versenyeken, így ismét egy teljesen másik perspektívából nyerhettem rálátást erre a sportágra.

2026-ban elhatároztam magamat a többpilléres partnerség felépítése mellett, amelynek lényege a sport több ponton való támogatása és ezáltal egy stabil együttműködés biztosítása a nehezebb időkben is. Ebben az esztendőben a jogi tanulmányaim mellett megkezdtem a sportedzői szakképzést is az EducPro-nál.